k.amery
Ranong - Lamnamkraburi Nemzeti Park
Hogy őszinte legyek, azért egy jobb tuk-tuk-ra számítottam. Mert ami a szállodához értünk jött, az minden csak autó nem. Akik jártak már Thaiföldön azok biztosan láttak már motorkerékpárokat amelyeknek az oldalára még egy utazós platnit is odakalapáltak. De most már nincs más választás, be kell érnünk azzal ami van. Mert Ranong város környékét megismerni jármű nélkül nem lehet és a környező látványosságokat nem meglátogatni vétek lenne. A várost egyedülálló környezet vesz körül, van itt minden ami egy turistának szem száj ingere. Nemzeti parkok, dzsungel, mangrove erdő, gőzölgő források, barlangok, vízesések. Természetesen nem hiányozhatnak a vakítóan fehér homokos, kristálytiszta vizű strandok és a tündöklő és pihenésre csábító szigetek, mint Koh Chang, Koh Phayam és nem elfelejteni Thaiföld egyik legszebb félhold alakú tengerparti részét a Kam Tok szigeten.
A Rakswarin Hot Springs alig néhány kilométerre van Ranong várostól, az utiköltségünk 50 baht. A környéken több meleg vizű forrás is van, de mi ezt választjuk, mert először is ez van a legközelebb. Másodszor, 1890-ben V. Rama király is itt pihente ki magát. Ha neki megfelelt akkor rossz hely nem lehet jeligére a hazaiak kedvenc kirándulóhelye lett, ráadásul ez a legtisztább természetes forrás Thaiföldön. Még ivóvíznek is megfelel. Nincs benne kénes kotyvalék sem amely állandóan bepiszkolja az ezüst ékszereimet, de fontos ásványi anyagokat tartalmaz. Gyógyító hatása enyhíti az izom- és ízületi fájdalmakat, serkenti a vérkeringést és fellazítja a testet és a lelket. - meséli el nekünk egy táblára pingált szöveg. Az innen származó felszentelt ásványvizet különböző királyi ünnepségekhez, szertartásokhoz is felhasználták. A parkba a belépés ingyenes, legalábbis a lábáztató részébe. Itt már délelőtt szorgalmasan a hazaiak körbeülik a kisebb medencéket és azon merengenek, hogy ma mit is ennének.
A fizetős részen, a belépő 50 baht, kapunk törölközőt és vannak kabinok ahol fürdőgatyába vághatjuk magunkat. A három különböző nagyságú medence, kedvesen Bo Pho (Atya), Bo Mae (Anya) és Bo Luk Sao (Lány) névre vannak megkeresztelve. Rögtön bepattanok az “anya” nevűbe és rögtön pattanok is kifelé vissza. Azért, hogy a thaiföldi anyák ennyire tüzesek, nem gondoltam volna. Annyira forró a víz, hogy attól félek rögtön főtt hús lesz belőlem. Azért ha az ember szépen lassan, óvatosan bemerészkedik, akkor egy idő után meg lehet szokni és egy darabig elücsörögni. A másik két medence nem ilyen égető, a legkisebb üdítően hűvösebb. Egy közben társaságot nyújtó ukrán pár rögtön elterpeszkedik benne és úgy döntöttek, hogy nekik itt egész nap jó is lesz. Hogy milyen forró is valójában a hegyekből származó ásványvíz azt egy mesterségesen épített köralakú víztartályban le lehet tesztelni. Elég ha a kezedet egy pillanatra belemeríted a gőzölgő vízbe. Szerintem ebbe a ciszternába ne ugorjon egy fejest senki sem, a víz 65 Celsius- fok perzselő.
Ha tovább megyünk akkor egy függőhídon keresztül egy karcsú folyóhoz érkezünk ahol tovább zajlik az élet. Mindenhol családos thaiföldiek ücsörögnek a rekkenő hőséget enyhítő vízben. Valahogy nekünk is jobban tetszik itt minden. Úszni mondjuk a sekély vízben nem lehet, de ez a thaiokat a legkevésbé sem zavarja. Sokan életükben nem tanultak meg úszni, pedig állandóan valamilyen tó, folyó vagy tenger mellett nőttek fel. Amit viszont kitűnően lehet, kiteregetni a picknick kendőket.
Ha valaki nem hozott magával elemózsniát akkor a közeli imbiszekben gondjukat viselik. Thaiföldön meglepően sok túlsúlyos férfi, asszony és gyerek van, az idők régen elmúltak amikor még a karcsúságukkal dicsekedhettek. Nem is csodálom. Az még rendben van, hogy ők már étkezés közben is azon töprengenek, hogy mit is egyenek a következő percben. De a “modern” nyugati világgal új étkezési szokások is érkeztek. 1985-ben megnyílt az első McDonalds Bangkokban, amelyet idővel számtalan fast food étterem követett. Ma már minden utcasarkon található egy Burger King, KFC, McDonald's vagy Dunkin Donuts, hogy csak néhányat említsek meg. Érdekes módon a turistáknak szánt gyomorrombolók hamarosan meghódították azokat a thaiföldieket is akik az utóbbi 20-30 évben a növekvő jólétben sütkérezhettek és a sokkal drágább és egészségtelenebb szemetet két pofára falni kezdték. Igaz jóllakni nem lehet velük, de most aztán olyan nyugatiasak lettek. Ezeknek a kulinárisnak nem mondható termékeknek az elterjedése azt is magával vonta, hogy a regionális konyha egyes helyeken szinte teljesen meg is szűnt. A nyugati modern befolyás egyre erősebben rányomta a bélyegét a thaiföldi étlapra is, mondhatnám úgy is, hogy a globális változásnak egy része lett. Az egészséges táplálkozást gyakran felváltotta a fast food, még akkor is ha drágább és mindenre jó, csak jóllakni nem. Hogy aztán ez a káros lakomázás hová vezetett azt láthatja lépten-nyomon mindenki, ha csak éppen nem vaknak született. Főleg a thaiok nem nevezetesek arról sem, hogy a feleslegesen kikerekedett pocakjukat és feneküket egy kis sporttal helyrepofoznák, még egy 20 méteres talpalás is kimeríti őket.
Pedig parkban található egy fedett pavilon ahol jógázni, tornázni lehet. De kinek van kedve ilyen rekkenő hőségben megmozdulni, többen csak ücsörögnek, az orrukat piszkálják, vagy kedvük szerint bóbiskolnak. Mi is belopakodtunk és meglepően tapasztaltuk, hogy a cementpadló itt is gyógyítóan meleg. Így már érthetőbb, hogy sokan miért csak jobbra-balra nézegetnek vagy a kinyújtott lábú offline modusban vannak. Mivel a park 24 órán keresztül nyitva van, gondolom sokan a “téli” hűvösebb hónapokban itt is alszanak. Ilyen szoba kéne nekem is, nem kéne fűtenem.
A folyóval párhuzamosan halad egy országút és ha azon keresztül átmegyünk akkor már rögtön a dzsungel kellős közepén vagyunk. Itt is lehet(ne) jókat sétálni, vándorolni, sportot űzni. Itt található a Raksawarin Arboretum, egy pompás botanikus kert. Először a bejáratnál bejelentkezünk, mert itt felírják a nevünket és hogy mikor mentünk be. Ez Thaiföldön egy rendszeres óvatos előrelátás, mert ha eltűnsz egyedül vagy a pároddal a dzsungelben, akkor legkésőbb este tudja mindenki, hogy meg kell keresni téged. Sok turista könnyelműen elfelejti, hogy nem a Hűvösvölgyben sétálgat, hanem egy irdatlan rengetegben, ahol számtalan veszély leselkedik mindenkire és bizonyos kockázatokkal jár. Mint mindenhol Thaiföldön az őserdőben számos vadállat él, kígyó, béka, tücsök, bogár, pók, skorpió hogy csak a néhány apróságot említsek meg. Egyik sem szereti ha a farkukra lépnek. Rövid gatyában, a fenekem-kilóg miniszoknyában bohóckodni nem biztos, hogy jó ötlet, zárt cipő, hosszúnadrág, a karokat elfedő ing kötelező. A mindenhol tátott szájjal rád váró vérszívók, paraziták ellen speciális harisnyák is vannak. Gyakran elnézegetem nem csak a turistákat hanem a thaiokat is, akik a parkokban, a hepehupás, csúszós talajon mezítláb vagy szandálban rohangálnak. Azért kíváncsi lennék, hogy hányan törték már ki a bokájukat. Sokan azt sem veszik figyelembe, hogy ha letérünk a kitaposott ösvényről akkor hamarosan azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk. Ez főleg akkor nagyon kellemes, amikor hirtelen nyakunkba szakad egy kiadós zuhi és az eszünkbe jut, hogy az iránytűnket a hotelben felejtettük. Pedig most nem ártana a térdig érő sárban tudni merre is van a kijárat. Amit jelezni szeretnék, egy tanult vadőr kísérete nélkül az őserdőben csavarogni feleslegesen kockáztatja a jólétünket. Ezt nem azért találták ki, hogy turistákat palira vegyenek, hanem azért mert egy kirándulás veszélyes lehet.
Mi sem mentünk tovább őrség nélkül, rögtön egy kutyuska mellénk pattant. Szaladt előttünk, mutatta az utat. Az útelágazásoknál nagyon praktikus segítség volt, mert a bolhazsák mindig türelmesen megállt, megvakarta a kobakját és mutatta hová és merre. Az arborétum különböző részekből áll amelyekben más és más növényfajtákat ismerhetsz meg. Egyik legérdekesebb része az orchideagyűjteményéről ismert, de van több természetjáró ösvény is. Mindenesetre itt nem egy szépen kipucolt parkról van szó, hanem a keskeny sétányok valójában az őserdőn keresztül vezetnek. A sietősek egy órán belül ezt a területet bejárhatják.
Ha valaki eredeti és hamisíthatatlan természetben szeretne csodáskodni, annak néhány kilométerrel arrább, a Punyaban vízeséshez, a Lamnamkraburi Nemzeti Parkba, kell mennie. Autóval, motorral lehetetlen nem észrevenni, ha a Bangkok felé tartó 4-es autópályán haladunk akkor már messziről reklámozva van. A mi motoros tuk-tuk sofőrünk is ezt az utat választja és miközben a hegyes-völgyes kanyargós pályán döcögünk mindig arra várok, hogy mikor robbanunk le. A gyakran meredek úton a kicsi robogó versenyt krákog a sofőrrel, az egyik mert gyenge a motorja, a másik mert a sok cigitől legyengült a tüdeje. Ha lefelé megyünk akkor meg az a baj, hogy a súlyunktól meglendült rozzant tragacs egyre sebesebben robog és azon töprengek, hogy most hogyan fékezünk le. Amit én kifejezetten szeretek a thaiokban az a lezserség és a mérhetetlen lazaság hihetetlen helyzetekben is, de néha tényleg nagyon meredekek tudnak lenni. Fellélegzek amikor elérünk a parkhoz, már csak a vízesést kéne megtalálni. Mert amit itt találunk az egy elég gyengécske eresztés, egy jó adag viagra nem ártana neki hogy erősebben csorogjon-csöppenjen. Miután kifizettük a kötelező 200 baht belépőt, mehettünk 20 métert és ennyi is volt a nagy híres nevezetesség. Megnyugtattak, hogy az esős évszakban itt hatalmas, többlépcsős vízesés van, a medencében fürdeni is lehet. De most 3 hónapja nem esett és azért ilyen maszlag. Hát ez tényleg nagyon vigasztaló. De nem sokáig búslakodok, mert a helynek még így is egy eredeti varázsa van. Kicsit túrázunk az őserdőben, megeszünk egy jégkrémet, utána mert olyan finom volt még egyet. Közben elmesélik nekünk, hogy innen két kilométerre, a Set Takuat folyónál, van egy mangrove ösvény, a belépőjegyek oda is érvényesek. Rövid taktikai megbeszélés után úgy döntünk, hogy oda is elmegyünk. A kupaktanács következménye természetesen plusz 400 baht taxiköltség lett. De meg is érte.
Én nagyon szeretem ezeket a dzsungel közepén útmutatásokkal és magyarázatokkal letett csapásokat. Thaiföldön sok helyen építettek, kifejezetten turisták részére. Ok, ezek a séták inkább kocabiológusoknak szolgálnak, nem pótolják az igazi vadonos kirándulásokat. Mégis nagyon látványosak és izgalmasak lehetnek. A magasított faösvény itt is szépen meg van csinálva, lehetővé teszi, hogy száraz lábbal közelebbről érezhessük az őserdő flóráját és faunáját. Állítólag itt (is) számos élőlénnyel lehet találkozni, csak jól kell figyelni. De én hiába kukkolok jobbra, de még balra is, valahogy engem több mint 20 év alatt mindig elkerült a szerencse. Kígyóval pl. még sosem találkoztam vagy vak voltam. Ezt csak azért emelem ki külön, mert sokan attól rettegnek, hogy Thaiföldön minden utcasarkon egy 10 méteres hüllőbe botlanak. Én is rengeteg hasonló esetről hallottam, főleg az esős évszakban jönnek veled szemben. Mégis, a rémhírek általában nagyobbak mint a realitások, mint turista egy kobrára rálépni nem lesz sok esélyed
A Lamnamkraburi Nemzeti Parknak is nagyon gazdag flórája és faunája van, a vadon élő állatok sokaságát még felsorolni is lehetetlen. Leopárdok, medvék, vaddisznók, szarvasok, majmok, kígyók, ragadozó- és tengeri madarak, hogy csak a legfontosabbakat soroljam fel. Amit különösen nagyon sajnálok, hogy nem láttunk sehol egyetlen szarvascsőrűmadarat, pedig állítólag errefelé nagyon sok repked. Még egy nyamvadt kecskébe sem botlottunk bele. Pedig bent vagyunk a dzsungel mélyében és közel-távol nincs egy lélek sem. De az állatok sem hülyék, hogy veled fogócskázzanak. Talán szerencsénk lesz találkozni velük a Phayam szigeten.
folytatás következik
További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók https://www.facebook.com/KarcsiAmery
