Délelőtt fél 11-kor kiszállunk a hajóból ahol rögtön egy piciny falucskára bukkanunk. Itt van néhány üzlet, étterem, “utazási iroda” rollerkölcsönző és természetesen több hazai tuk-tuk-os. A taxis árakat egy táblán lehet látni, habár elég rugalmasan jelzik mi mibe kerül, innen oda, ennyi és annyi. Minden 100-350 baht között van, hogy mi is a különbség egy 100 és egy 350 baht-os út között, azt egyelőre senki sem tudja. Még szerencse, hogy német hangokat hallok, két vidám német legény sörözget egy padon. Talán tőlük kapok néhány használható tanácsot. Egy pityókás fazonnal nagyon muris lehet társalogni, feltéve ha egy színvonalon mozgunk. Mindenesetre ők már szerintem az 5. sörnél tartanak amikor én még csak teázgattam. Szóval elég szépen le vagyok maradva. Idővel kezdenek az idegeimre menni, mindent 100-szor elmondanak, ide menjek, oda menjek, itt a legszebb ott meg pláne. De a legjobb ha rögtön egy robogót bérlek. Az a piros ott máris jó lesz. Ezen a témán megakadnak mint egy hanglemez, karba vesznek és tologatnak a kölcsönzős fele. Sajnálkozva mustrálgatnak, látják rajtam, hogy még sosem voltam Thaiföldön, nem értem a dörgést, majd elmesélik szép sorjában mi és hogyan működik errefelé minden.

Én életemben nem béreltem robogót Thaiföldön és valószínűleg nem is fogok. Ennek több oka is van. Én senkit nem beszélnék le róla, de jobb ha tisztában van néhány dologgal. Mert egy motorbérlés nem olyan egyszerű mint sokan állítják, több feltétele is van, és én biztos vagyok benne, hogy erről a legtöbb turistának fogalma sincsen. Thaiföldön mindenhol tucatjával látni robogós, motoros kölcsönzőket, turista helyeken minden utcasarkon van egy. Rövid megbeszélés után máris bérelhet mindenki egyet. Jogosítványt nem kérnek, bukósisak nem kell, a járgányok biztosítva vannak, - mesélik a barátságos kölcsönzők. Napi 4-5 euróért szinte ingyen van. És valóban, az ajánlat nagyon csábító, van annál nagyobb szórakozás mint egy szigeten mindenkitől és mindentől függetlenül szabadon roboghassunk? Én teljesen megértem ha valakinek viszket az ujja. Az ilyen kölcsönzések nagy általánosságban zökkenőmentesen bonyolódnak le, kifizetjük a napi díjat, megadjuk a személyi adatainkat és amíg a gépet vissza nem szállítjuk zálogba odaadjuk az útlevelünket. Naponta több ezren bérelnek mocikat, mi is történhetne? Közben szinte senki sem veszi észre, hogy tudatlanul már ebben a pillanatban több hibát követtek el, aminek súlyos következményei lehetnek.

Először is tudnia kell mindenkinek, hogy robogó vagy motorbérléshez, egy jogosítvány kötelező. Ha kérik ha nem, ha meg is esküsznek rá, hogy nem kell, akkor is ha a legjobb barátod, aki Thaiföldön 100 éve él, állítja hogy nem kell. De a nemzeti jogosítvány Thaiföldön nem érvényes. Ha legálisan motorozni szeretnél, akkor fel kell tudnod mutatni egy érvényes nemzetközi jogosítványt is mellé. A nemzetközi jogosítvány semmi más mint a pontos fordítása a nemzeti jogsidnak, minden 3 évben újítani kell, és a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindkettőt mindig magaddal kell cipelned. A nemzetközi vezetői engedélyen azok a járgányok vannak feltüntetve, amelyekre a hazádban vezetői engedélyt szereztél. És csak ezekre érvényesek Thaiföldön is. Egy gépkocsis jogsival robogót Thaiföldön vezetni nem szabad, egy szeparált motorjogosítvány bejegyzés kötelező. Rögtön hozzáteszem, attól függetlenül hogy milyen erős a bérelt kétkerekű köbcentije. Vagyis mindegyikre, teljesen mindegy hogy 50, 125 vagy 500 köbcentis, egy A1 osztályú motoros pecsét elengedhetetlen.

Legyünk vele tisztában, hogy érvényes jogosítvány nélkül egy kétkerekűt bérelni ugyan nem lesz probléma, de ha egy rendőr ellenőriz akkor nagy a valószínűsége, hogy bírságot kell fizetned. Ez ugyan nem fog földhöz vágni, mellényzsebből ki fogod tudni fizetni és máris roboghatsz tovább, de ha csak egy csekély koccanás történt akkor már egészen másképpen néz ki a helyzet. Ilyenkor mindig, és hangsúlyozva kivétel nélkül, te leszel a hibás, mert jogtalanul motoroztál. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy valamennyi károsodást neked kell fizetned. Ilyenkor mindig az is kiderül, hogy nem vagy biztosítva. Ha ráadásul valaki meg is sebesült, akkor igazán nagy bajba kerültél, mert ebből a problémából kimászni rengeteg pénzbe és időbe fog kerülni. Még börtönbe is kerülhetsz. Egy balesetbe keveredni, akár a hibánkból, akár ártatlanul sokkal könnyebb mint sokan gondolják, mert a thaiok mennek mint az őrültek. Az, hogy Thaiföld évtizedek óta a közúti szerencsétlenségek világszínvonalán áll, az nem véletlen. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a legtöbb halálos kimenetelű összeütközés a motorosokkal történik meg. Megbízható statisztikai adatok szerint a thaiföldi halálos balesetek száma évente eléri a 22000-27000-t és ennek több mint 70-80%-a a motorosokat érinti. A sérültek számát már meg sem említem.

Egy másik pont a bukósisak használata Thaiföldön. A sisak nélkül robogó thaiok tízezrei láttán egy naiv turista arra a buta gondolatra juthat, hogy egy fejvédő neki sem lesz kötelező. Ennek az ellenkezőjére legkésőbb akkor rá fog jönni, amikor egy mosolygós rendőrbácsi a kanyarban leinti. Egy lamentálás, hogy mások is sapka nélkül száguldoznak, sőt gyakran egy mopeden 5-en ülnek, nem fog segíteni, az 500-1000 baht-os pénzbüntetés elkerülése reménytelen. Itt szeretnék egy sajátosságot megjegyezni, amit szerintem szinte senki sem ismer és nem is ért meg. Csak a pilótának kötelező bukósisakot hordania, a mögötte ülő hadseregnek már nem. Legalábbis ezt mesélték el thaiföldi rendőrök nekem. Ne kérdezd hogy igaz vagy sem, fogalmam sincs róla, szerintem jobb ha mindenki felvesz egyet.

Egy ellenőrzés során a rendőr kérheti a biztosítási papírokat is. Az persze neked nem lesz. Hiába esküdözöl, hogy neked biztosították a kölcsönzőben, hogy biztosítva vagy, hidd el nem vagy. Maximum komoly kölcsönzők nyújtanak ilyen szolgáltatást, de ilyet találni szinte lehetetlen lesz. Pedig a biztosítás minden közúti járműre kötelező, van magán, és állami is. De az államit addig nem kapod meg, amíg nincsen személyes. Mivel nem vagy biztosítva, ha van egy karcolás a robogódon, azt neked kell fizetned. Addig nem is kapod vissza a letétbe helyezett útlevelet. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy három hónap állandó tartózkodás után már thaiföldi jogosítvány és adószám is kell.

Röviden, ha Thaiföldön robogót szeretnél bérelni, akkor kell az útleveled, a nemzeti és a nemzetközi jogosítványod amelyben a bérelt kétkerekű vezetési joga kimondottan fel van tüntetve, kell hogy biztosítva legyél, felvenni a bukósisakot és vezess józanul. 90 nap eltelte után már adószám és thaiföldi jogosítvány is kell. De még akkor sem biztos, hogy megúszol mindent.

Az egyik legnagyobb és leggyakoribb probléma a robogók kölcsönzésénél, ha a kétkerekűben vagy másokban valamilyen formában kárt okozol. Mivel, mint már jeleztem biztosítva nem vagy, minden a javítást neked kell fizetned. Ehhez elég ha véletlenül a parkolásnál a motor az oldalára esik és az oldalán egy picurka karcolás vagy horpadás keletkezik. Ne zavarjon, hogy az eddig barátságos kölcsönzős most haragos szemekkel több ezer baht-os kártérítést fog követelni tőled. Ezért mielőtt a szerződést megkötöd, erősen a figyelmedbe ajánlom, hogy járd körbe a motort és minden apróságot a kölcsönzős előtt fényképezzél le. Különben előfordulhat, hogy amikor a járgányt visszaadod egy 10 éves karcolást rádkennek. Hogy a követelésnek nagyobb hangsúlya legyen addig nem is adják vissza az útleveledet és egy “véletlenül” éppen most felbukkant rendőrrel is fenyegetni kezdenek. Ezért sose adjad az útleveledet letétbe, elégedjenek meg egy képmásolattal, vagy menjetek a következő kölcsönzőbe. Azt, hogy műszakilag is alaposan a robogó körmére nézel és a benzin magasságát ellenőrzöd, remélem nem kell senkinek sem megemlítenem. Most már csak egy szerződést kell kötni amiben bent vannak az adataid, hol laksz Thaiföldön, és mennyibe kerül a pakli. Miután kölcsönösen aláírtátok az orrod alá dugott papírt amiből feltehetőleg semmit sem értesz, nyeregbe pattanhatsz és megcsördítheted az ostort.

Ezeket a dolgokat nem azért mesélem el nektek, mert én a pápánál is nagyobb pápa vagyok, vagy mert én sosem motoroztam volna (a saját robogómmal) jogosítvány vagy biztosítás nélkül, hanem hogy legalább tudjátok hogy milyen következményekkel járhat. Én senkit sem beszélek le egy motor vagy autó bérlésről, de ezeket az intelmeket szerintem, főleg Phuketen, Pattayán, Samuin, nem árt fejben tartani. Azért azon gondolkozzon el mindenki, hogy thaiföldiek motort, robogót miért nem kölcsönözhetnek.

kapcsolódó link:

A bárban nem sokan ücsörögnek de gondolom ilyenkor délben még mindenki a lóbőrt húzza és készül a következő éjszakai menetre. A strandon sincsenek sokan, talán összesen ketten, ebből az egyik a feleségem a másik pedig én vagyok. Pedig a parton több hangulatos étterem is van, több bungaló amelyek elég csábítóan néznek ki. Már most eldöntöttem, hogy legközelebb a szigetre több napra is eljövök. Az egyik étterem tulajdonosa, egy angol férfi, nagyon barátságosan fogad minket még azt is megengedi, hogy a mosdójába bemenjünk. Meglepően tiszta nála minden, az angol wc padlóján még egy piszkos folt sincsen, minden csillog-villog. Megnézek egy bungalót belülről, szép tiszta, kellemes, légkondi sőt internet és tv is van. Egész éjjel pedig villany. Nem egyértelmű a környéken, a sziget több resortjában vagy pl. Koh Chang-on este áram nincsen, nappal meg ugye nem is kell, internet meg mobiltelefon meg pláne nem. Az étlap is biztató, a thai ételek mellett európai kajákat is főznek, vagy megrendelésre mindent. Miután telekajáltuk magunkat, elkértem a telefonszámot és megígértem, hogy hamarosan több napra is visszajövök. A nap többi részét a kellemes homokos strandon töltjük és élvezzük a csendet és a nyugalmat. Szerencsénk van, mert éppen nincsen apály, mert olyankor a víz több száz méterre is visszahúzodhat és akkor kutyagolhatsz mire nedves lesz a talpad. Erre különben nem magamtól jöttem rá, hanem egy barátom hívta fel rá a figyelmemet.

De aki azt hiszi, hogy a szigeten csak pöffeszkedni és pipázni lehet, az nagyon téved. Koh Phayamon számos látnivaló és sportolási lehetőség van, ami mindenkinek izgalmas lehet. A legnevezetesebbek természetesen a strandok, ezek közül is az Ao Khao Kwai, (ahol mi vagyunk) az Ao Kwang Peeb és az Ao Yai Beach. Ezeken a fürdés mellett, és ha éppen nincsen apály, lehetőség van szörfözni, kajakozni, búvárkodni is. Még akkor is ha a sziget nem éppen híres a sznorkelezési vizeiről, mindenesetre a sziklásabb részeken igenis lehetséges. Mi is találkoztunk halakkal a vízben, tucatnyi színes apróság körbeúszott minket. Ha valaki komolyabban búvárkodni szeretne akkor a környező szigetekre el lehet kirándulni, a Koh Surin nemzeti park vagy a Koh Kam, az egyedülállóan szép félhold alakú öböllel, speed boot-tal nincsenek messze. Habár ahogy hallom a Surin nemzeti park lassan eléri a krabi szigetek tömeges színvonalát.

Véleményem szerint Koh Phayam-on a legjobb kikapcsolódás ha a nyakadba kapod a lábaidat és vándorolni kezdesz. A szigetet szőröstül-bőröstül néhány nap alatt be lehet kényelmesen sétálni, ha nagyon kapkodsz egy nap is elég. A szigeten a keskeny, alig egy méteres betonozott vagy természetes ösvényeken mindenhova el lehet vándorolni. Ha szerencséd van akkor a dzsungel közepén még majmokat, varánuszokat és szarvascsőrűmadarat is láthatsz. Főleg én az utóbbira hegyeztem a fogamat. Bevallom sajnos, hogy én nem láttam egyet sem. Illetve, a kikötőben igen, de azok plasztikból voltak. A legizgalmasabb vándorlás a Koh Kham-ra vezet, ha az apály eléri a csúcspontját akkor száraz lábbal át lehet sétálni és megnézni, hogy ott néhány megtépázott vityillón kívül semmi nincsen. Ügyeljen mindenki arra, hogy az apályt mindig egy dagály követi és ha visszafelé nem szeretnél úszni akkor igyekezz vissza. Hogy egy kis kultúra is színezze a sétákat el lehet bandukolni a Koh Phayam templomhoz, amelynek a különlegessége, hogy cölöpökön a tengerben áll. A mütyürke szentély megközelítése egy betonmolón keresztül lehetséges.

Mindentől függetlenül, nem is szeretném a dolgot szépíteni, Koh Phayam elsősorban azoknak érdekes akik el szeretnék kerülni a tömeget, autentikus thaiföldi életet, hangulatot, egyedüllétet keresnek. Egy kicsit nagyobb nyüzsgés csak a sziget dél-nyugati oldalán, az Aow Yai strandon van. Ha valaki szeret egyedül a tengerparton ücsörögni és a naplemente látványában minden este elolvadni, annak itt van a helye. Ezt igazolta nekem egy fiatal német pár is, akik elmesélték, hogy 3 hétig hátizsákkal bejárták Thaiföldet és most két hétig itt csak chillen szeretnének. Közben azt is megtudtam, hogy ez a nászútjuk. Így már inkább érthető a dolog, akkor van még sok megbeszélnivalójuk. Lehet, hogy nekik a két hét is kevés lesz.