k.amery

Útközben Thaiföldön

Koh Sichang

Szóval aki szeret napközben strandolni, a tengerben lubickolni, este pedig bulizni az ne is látogassa meg Koh Sichang-ot. Mert errefelé egy igazi fürdőhelyet nem fog találni és egy szórakozóhelyet meg pláne nem. Itt minden redőnyt már este 9-kor lehúznak és a hazaiak durmolnak. De aki a valódi, még érintetlen és autentikus thaiföldi életet szeretne megismerni, az ne hagyja ki ezt a helyet. Én soha sehol nem éreztem magamat annyira Thaiföldön mint ezen a Bangkoktól alig 3 órányira fekvő apró szigeten. Itt, ahol a farang olyan ritka mint a fehér holló, mintha megállt volna karórám, mert állandóan figyelnem kell, hogy egyáltalán ketyeg-e vagy nem. Mert itt a percek lassan, kényelmesen bandukolnak, változások évtizedek alatt nincsenek, minden marad a régiben. Minden jó ahogy van, hová ez a nagy sietség, hová is kellene rohannunk.

Az utazás Bangkokból nagyon egyszerű. Vagy a Suvarnabhumi repülőtéren, vagy az Ekamai- vagy a Mochit buszterminálon felpattanunk egy minivanra és két óra múlva meg is érkeztünk Si Racha városba. Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy Pattaya Cityből még kényelmesebb és gyorsabb a kiruccanás, a 35 kilométeres út taxival, tuk-tuk-kal de még robogóval is megtehető. Si Racha nem egy nagy durranás, inkább  egy irdatlan iparterület, különösebb látványosságok nincsenek. Van ugyan egy nagy állatkert, többek között tigrisekkel és krokodilfarmmal, de a parkról a vélemények alaposan megoszlanak. Szerintem senki sem veszít semmit, ha nem látogatja meg. 

Akárhonnan is érkezünk a városba, a busz nem fog elvinni minket a kikötőbe hanem kidobnak a pusztában. Innen vagy kutyagolsz két kilométert, vagy beülsz egy tuk-tukba amelyik 80 baht-ot fog kérni, a szokásos 60 baht helyet. A kompok a szigetre óránként indulnak, a jegy ára 50 baht.

Rögtön fel fog tűnni, hogy a tenger tömve van bazinagy konténeres hajókkal amelyek a világ minden pontjáról ide érkeznek.  Az árukat itt szétosztják és tovább szállítják. Bangkokban, a Chao Phrayán minden nap látható, horrorfilmekbe illő, lefedett fekete transzfertes kádak innen indulnak vagy érkeznek. 

Mivel megint meghosszabbított hétvége van Thaiföldön nem is csodálkozom, hogy  rengetegen vannak. Farangot nem látok egyet sem, hacsak bele nem pillantok a tükörbe. 45-50 perces csónakázás a több száz kereskedelmi hajó között és meg is érkeztünk a múlt századba. Rögtön feltűnik, hogy itt minden más lesz.

Nincsenek felhőkarcolók, még emeletes házak is csak elvétve, sehol semmi bár, külföldi étterem, nincs nyüzsgés, rohanás, nem rohannak meg az árusok és a csendesen várakozó taxisok is nyugton maradnak. Minket előzékenyen elhoznak a szállodából, ahol most kivételesen előre szobát foglaltam. Jól is tettem, mert az ünnepnapokra való tekintettel a hotelben egyetlen üres ágy sem maradt. Rajtunk kívül csak thaiok vannak, a többségük bangkoki vagy a közeli kikötővárosból származik. A szobánk a tengerre nyílik, az ágyból panorámás a kilátásunk a vízre és a kereskedelmi hajókra. A szállodai úszómedencében fürdőcskézni is lehet, a másik oldalfala már a tenger. A reggeli remek, az amerikai kaják mellett van fél tucat thaiföldi étel, sőt étlapos rendelés is lehetséges. Sajnos ezek a prémium szolgáltatások keddtől megszünnek mert vége a hosszú hétvégének, a legtöbb vendég megint dolgozni ment. Már csak étlapos reggelit kérhetünk, de valóban ezek is nagyon jóízűek. Sőt, itt kapom életem legfinomabb rántott tojását. Hogy ezt az egyszerű reggelit ennyire ízletesen is lehet készíteni, sosem hinném el ha nem magam ettem volna meg. 

Ezen a szigeten, ha valaki szereti a thaiföldi ételeket, nem fog koplalni senki a hotelon kívül sem. Kisebb-nagyobb, tipikus halas-rákos-kagylós-csigás-polipos herkentyűket sütő, grillező  kajálda kínálja a friss, gyakran még élő, tengeri gyümölcsöket. Bemelegítésnek egy kisvendéglőt rögtön le is tesztelünk. Hát mit is mondjak, nem tudom ki járt jobban én a halammal vagy a feleségem a vegyes tállal. Hogy ezt megvizsgáljuk, gyakran cseréljük a tányérokat. Kivételesen mangó salátát is rendelünk, semmivel sem marad el a híresebb papaya saláta mögött. Egy biztos, kajaproblémánk nem volt egy percig sem a szigeten.

Másnapra felfedező utat tervezünk. Természetesen itt is lehet olcsón egy robogót kölcsönözni, de mi megint egy tuk-tuk-ot bérelünk. Egész napra sofőrrel együtt 300 baht, hol kapunk még egy ilyen filléres  lehetőséget? Ez az árajánlat annyira hihetetlenül olcsó, hogy nem is akarom igazán elhinni és a hotelben többször is rákérdezek. Mi ebben a csel? Megnyugtatnak, hogy semmi sem, csak egy nappal előre rendeljen meg.

A recepció fölött lóg egy térkép, azon mutogatják, hogy merre mehetnék. Mit szeretnék megnézni? Később kiderül, hogy ebben a kérdésben van a csel, de majd erre még visszatérek. Nézegetem a térképet, van itt sokkal több néznivaló, érdekesség mint az ember gondolná, aztán jelzem, hogy szeretnék látni mindent. Rábólintanak, nem probléma. Holnap reggel 9-kor jön a taxi értünk és mehetünk.

Én nem szeretek a tuk-tuk-kal utazni, mert gyakran nem férek bele, nem látok ki, össze kell görnyednem, nem kényelmes. Nem úgy Sichang szigeten. Itt a tuk-tuk dinoszauruszok vannak, akkorák mint a limuzinok. Élvezett velük robogni, még le is feküdhetek bennük. Akkor nincs más hátra mint előre, indulanci a körútra.

A San Jao Phaw Phaw Khao Yai, egy kínai templom, vagy inkább pavilon, az egyik legszebb látványosság a szigeten. Magasan, egy sziklán található, aki meg szeretné spórolni a hőségben a megerőltető lépcsős bandukolást azt egy fapados siklóval egészen a főcsarnokig felszállítják. Fent rögtön egy süketnéma koldus várja a vendégeket, amit csak azért említek meg, mert érdekes módon később meglepem amikor éppen nyugodtan cigarettázva egy szerzetessel beszélget. Úgy látom, a szorgalmas imádkozás segített rajta. De most még nagyon erőlködik, hogy egyáltalán egy betűt is a száján kiejtsen. 

Rajta kívül a templomban számos helyiség, barlang van, a teraszon a kíváncsi látogatókat látványos kilátás a szigetre és a tengerre várja. Buddha sokat csavaroghatott az életében, mert nem messze innen is megmaradt egy lábnyoma, ha kíváncsi vagy rá akkor irány a következő lépcsősorozat. A főcsarnokban kisebb-nagyobb Buddha szobrok között színpompás oszlopok állnak, a padló gyönyörű művészi alkotás. Sokan itt illatos pálcikákat gyújtanak meg és imákat mormolnak. Az egyik barlangban vörös papírszalagokra kívánságokat  lehet írni, ki mit szeretne, hogy beteljesedjen. Ne zavarjon senkit, hogy azzal kezdődik, hogy 100 baht-ot kell fizetni érte. Ezért cserébe kapsz egy cédulát és egy filctollat amivel írogathatsz. Én nem mondom meg senkinek, hogy mit kívántam. Ha végeztél, a fecnit felragaszthatod a többi közé, egy majomisten őrizze meg a végtelenségig. A tollat ne felejtsd el majd visszaadni, a karmád megjutalmaz érte. Aki szeretne petárdákat is robbantgathat, úgy látszik itt mindig szilveszter van.

Taxisunk türelmesen vár bennünket és máris robogunk tovább. A következő állomás, Chong Isariyaporn, egy kilátó egy góliát kalózzal és egy szép ízléses parkkal. A feleségem bérel egy napernyőt, mert itt a tenger sziklás partján vándolni is lehet és kell. Mint minden thaiföldi leányzó, ő is mindig retteg, hogy a bőre szép barna lesz. A vándorút folyamán, amely lépcsőkkel kezdődik és egy klippés vékony ösvénybe torkollik, feltűnik több romos és elhagyatott bungalow, amelyek a régi szebb időkre emlékeztetnek. Az embernek szinte fáj a szíve amikor a roskatag romokba betekint és a koronajárvány következményeit szemtől szembe érzékeli. Ezen a komor gondolaton csak egy pillanatig segít, hogy itt látványos naplementében is gyönyörködni lehet. 

A harmadik állomás az Atsadang bridge, ahol sokan szívesen esküvői fotókat készítenek. De az itt lévő park nem csak erről híres, itt történelmet lélegezhetsz be. Mongkut, Chulalongkorn és Vajiravudh királyok is gyakran megfordultak és kikapcsolódtak a környéken. Chulalongkorn király még egy királyi nyári palota építéséről is gondoskodott, amelyet fia után Phra Chuthathut palotának nevezett el. Sajnos ma nem sokat látni belőle, a maradványokat én is teljesen elnézem. Alapfalak, kicsit távolabb egy fehér dzsedi, ahol Chulalongkorn király meditált és a tengerparton egy zöldre festett házikó emlékeztet az uralkodókra. Itt kávézni is lehet. Mégis több mint a semmi. Szóval aki nem tudná, ez volt a királyi épületeknek egy része. 1900-ban a királyi palotát darabokra bontották és az egészet Bangkokban újból felépítették. Egy darabig  múzeum volt, aztán újra lebontották. Ki tudja miért.

De térjünk vissza a szigetre. Elfáradtunk a hőségben, ideje megcsobbanni a tengerben. A szigeten van egy igazi strand is, na ja, csodát ne várjon el senki sem. Hogy őszinte legyek a Tampang Beach nem tartozik Thaiföld legszebb és legcsábítóbb fürdőhelyei közé. Mondjuk azért a pattayai strand színvonalát eléri, ha nem is a nagyságát. A talán száz méter hosszú terep fele homokos a másik része sziklás, de a víz tiszta és csillog-villog mint mindenhol az országban. Mivel a konténeres hajók a sziget másik oldalán rontják a színvonalat, itt nem kell félni, hogy olajban fürdünk. És még halakat is látunk, körbeúsznak bennünket, a tenyerünkből esznek. Valahol olvastam, hogy itt még sznorkelezni is lehet, de azért ennyire hiszékeny ne legyen senki sem. Jó, mondjuk ami igaz, lehetni azt lehet, csak a halakkal is meg kéne beszélni ezeket a dolgokat. Mert egy-két idetévedt bohóchal még nem csinál nyarat. Aki a strandon szeretne enni és inni az több helyen is válogathat, vannak napernyők, nyugágyak, tusoló, minden. Szóval pattayai színvonal, -  vagy említettem már?

Délután 3 fele felhívjuk a tuk-tuk mestert, hogy jöhet értünk, hamar meg is jelenik. Na most kiderül, hogy az egész napos turában hol is van a csel. Mert tulajdonképpen 4 hely megtekintése után a kirándulásnak vége. Mondjuk ezt megmondhatták volna előre is, lassan dagadni kezd a fejem. Pedig nem biztos, hogy igazam van, mert másnap látok egy táblát ahol ez kerek perec le van írva.

De ma még ma van, reklamálok a hotelben ahol ötször is elnézést kérnek. Végül rövid taktikai megbeszélés után fizetünk plusz 150 baht-ot, hogy még két helyre elvigyenek. Az egyik a sárga Buddha és a temploma, ahonnan szép kilátás van a környékre és egy szerzetes állandóan azon fáradozik, hogy megáldjon minket. Szinte szaladni kell előle, de már korábban figyelmeztettek, ha odaülök hozzá akkor a ceremónia lehet hogy egy órás lesz. Erre most nincs időm és türelmem, udvariasan elutasítom.

Utána egy sziklás helyre a tengerparton tekerünk, ahol egy misztikus barlang is van. Én, aki nagyon szeretem a köveket és a kőkorszak rajongója vagyok, ezt a helyet különösen élvezem. Sajnos nem tudom meg, hogy a barlangban a több ezer kavicsot, szikladarabot ki és miért pakolta össze és egymásra, de talán nem is érdekes. A mágia csak addig érdekes amíg nem tudjuk meg, hogy milyen trükk van mögötte. 

Elpárolgott a haragom is az extra 150 baht miatt, valóban nem szerettek volna becsapni csak nem hívták fel külön a 4-es menetre a figyelmemet. A sofőr pedig teljesen ártalmatlan. Ráadásnak még el is visz minket egy körre, felmegyünk a magasabb részekre ahol sziklás területek őserdővel keverednek. Itt állítólag még vaddisznók is élnek.  Adok a mesternek 200 baht-ot és ezzel el is búcsúzunk. Így is olcsó volt a napi körútazás, tényleg nem panaszkodhatunk.

A harmadik nap csak a kis városkában, ha egyáltalán annak lehet nevezni, csavargunk, nézelődünk vagy a hotel medencéjében lubickolunk. Élvezzük az igazi thaiföldi világot minden szépségével és idilljével, miközben egy bunkós halat bebombázunk. Másnap reggeli után indulanci Bangkokba vissza, délután kettőkor már a condónkban is vagyunk. Egy biztos, én erre a szigetre még visszamegyek. Nem csak azért mert még mindig nem láttam mindent, hanem azért is, mert itt mindent láttam amit Thaiföldön szeretek. Aki nem hisz nekem az járjon utána.

Akik szeretnének többet megtudni az eredeti thaiföldi életről,  azoknak szeretettel ajánlom a frissen megjelent E-könyvemet.

Bővebben a következő linken. Kattints a képre.